Tévhitek és tények

 

A sodort érpáras hálózati rézkábelezésekkel kapcsolatban sok tévhit, városi legenda alakult ki, maradt fent, még tervezési, telepítési területeken is.

Íme, néhány ezek közül.

Tévhit: Gigabit azaz 1000 Mbps ethernethez CAT6 kábelezés szükséges.

Valóság: Valójában a kifogástalan minőségben elkészített CAT5E kábelezés megfelelő ennek az adatátviteli sebességnek a tökéletes és szabványos kiszolgálására.

Tévhit: az árnyékolatlan sodort érpár elégséges és megfelelő védelmet biztosít mindenhova.

Valóság: Sajnos nem minden körülmények között igaz, vagyis ipari környezetben gyakran, illetve erősen zavaros, villamos és elektrosztatikus tranziensekkel is terhelt területeken, terekben és ezek változatos megjelenési formái esetén, fontos a megfelelően árnyékolt rendszerek használata. Részletesen a szakirodalom taglalja az ilyen eseteket. 

Tévhit: A jó minőségű kábellel nagyobb távolságokat is át lehet hidalni, mondjuk 2x akkora távolságot fele olyan sebességgel, illetve maximum egy kicsit még lassabb lesz.

Valóság: Ez így semmiképpen sem tud igaz lenni, azzal együtt, hogy a szabványban rögzített 100 méteres távolságot valóban túl lehet biztonsággal lépni, a fenti állítás ebben a formában mégsem igaz. Figyelembe kell venni a szabványok által meghatározott értékeket, távolságokat, villamos jellemzőket annak érdekében, hogy a rendszerek megbízható működést eredményezzenek.

 

Tévhit: 100 méterre mindegyik kábel jó (előbbi elképzelés egy másik megjelenése).

Valóság:  Az utóbbi években különösen sok olyan kábel „hírét” hallottuk, melyek jellemzői messziről közelítették csak meg a szabványban megadott értékeket (persze a valóságban és nem papíron, azon ugyanis bármit lehetséges leírni), így aztán komoly veszteségek keletkeztek. A rézvezető helyett használt réz bevonatú alumínium vagy éppen vas, esetleg acél, illetve az előírtnál vékonyabb vezető keresztmetszet, mind akadályai az adatátvitelnek, és akár 30 méteres adatátviteli távolságoknak is, nemhogy a távtáplált berendezések kiszolgálásának.

Tévhit: Az alumínium alapú, rézbevonatos olcsó kábelek is jók, csak a PoE nem megy rajtuk.

Valóság: Sajnos ez sem igaz. A keserű tapasztalat az, hogy ezek a kábelek a 30 méteres, de nem ritkán a 20 méteres távolságokon sem képesek megfelelő kommunikációt biztosítani.
Néhány további hátrányuk, hogy az alumínium ezekben a kábelekben nagyon törékeny, az érpárakat gyakran lehetetlennek tűnő feladat úgy betűzni az aljzatba, hogy azok közben ne törjenek el. Nem ritka, hogy eleve vékonyabbak is a vezetők, így halmozottak a problémák a működés szempontjából.

Tévhit: A sodort érpáras kábelekkel bátran lehet épületeket összekötni és működik…

Valóság: Bár fizikailag valóban meg lehet ilyet is tenni, ez több szempontból sem 100%-ban igaz. Az adatátvitelt magában foglaló útmutatások és ajánlások nem is tartalmazzák az ilyen kapcsolatok kialakítását, valamint az érintésvédelem, egyen-potenciálra hozás szabályai is többet követelnek. Ez a fajta megoldás több felkészülést és körültekintést követel, csak akkor remélhető megbízható működés egy ilyen megoldástól, ha sok apró -- sokszor nem is garantálható körülmény teljesül – s ami fentebb is említésre került.
Az ajánlás szerint az épületek közötti összeköttetésekre optikai (lehetőleg fémmentes) kábelekkel, történő kapcsolatok kiépítésével van megbízható lehetőség.

Tévhit: Az informatikai kábelezésnek nincs kapcsolata az épületvillamossági kábelezéssel.

Valóság: Az előbbi pontban leírt esetben is kitűnik, hogy nem helytálló kijelentés, hiszen a gyengeáramú rendszer megannyi kapcsolattal rendelkezik közvetve, vagy éppen közvetlenül az épület villamoshálózatával, csakúgy, mint sok más fémszerkezeti elemmel, más rendszerekkel, hiszen immár a hálózat nagyon sokoldalú szolgáltatásra, kapcsolatokra, rendszerek összekapcsolására alkalmas.

Tévhit: A jobb minőségű, komolyabb, drága berendezések, a gyengébb minőségű, rosszabb kábelezéssel is jól működnek, így a jobb eszközök jelentik a megoldást.

Valóság: A berendezések legfontosabb minőségi mutatói nem feltétlenül ilyen jellegű paramétereik alapján vannak értékelve. A drága berendezések nem azzal a szándékkal és abba az irányban vannak fejlesztve, hogy a szabványt nem teljesítő, gyakorlatilag alkalmatlan alaprendszereket kompenzálják. A másik vetület, hogy a központi berendezésekre végponti berendezések csatlakoznak, melyek szintén a szabvány szerinti módon működő rendszerekhez lettek tervezve.

 

A lényeg, hogy a megfelelő feladatra, a szükséges és elégséges minőséget képviselő kábeleket választva, műszaki adatlappal alátámasztva és személyes ellenőrzéssel meggyőződve biztosíthatjuk a megfelelő alapokat. A megfelelő minőséget az adatlapokon megadott minimális hajlítási sugarak, maximális húzóerő betartásával és a végponti kialakítások előírás szerinti elkészítésével tudjuk garantálni.

Alapvetően mindez nem bonyolult, de ott vannak a kérdések, hogy mit, mikor és mi alapján válasszunk, hiszen erről nem annyira könnyű gyorsan és egyszerűen tájékozódni. S mielőtt döntünk, az előkészítés, tervezés egyik fontos további szempontjaként azt kell még szem előtt tartani, hogy az épületek kábelezése talán az egyik legköltségesebb kiadás, ha azt később bármilyen okból módosítani kell, ezért jobban meg kell fontolni a beépíteni kívánt minőséget, jövőbeli alkalmazhatóságot, megfelelően sokoldalú használat lehetőségeit.

Egy elosztó, kapcsoló berendezés (switch), egy szerver, a gépek vagy a WiFi berendezések, routerek cseréje nagyobb gond nélkül megvalósítható.

A kábelek cseréje, a legritkább esetben ilyen könnyű feladat. A központ szétszerelésétől, a falban, álmennyezetek felett, kábeltálcákon, csövekben elhelyezett kábelek kicserélése nagyobb feladat és sokkal több körültekintést, valamint türelmet igényel. Így a költségek is láthatóan, elkerülhetetlenül magasabbak lesznek.