Sodort érpáras hálózatok

 

A sodort érpáras (páros) hálózatok lényege a páronként összesodort jeltovábbító vetetékek, melyek a kábelekben elhelyezve egy egységet alkotva találhatók. Ezzel a konstrukcióval biztosítható, hogy az érpáron áthaladó jel-különbség a végponton minimális egymáshoz képesti zavart tartalmazzon.

Ezen megoldás, és a fejlesztés kezdete, 1881-ig nyúlik vissza, s 1900-környékére szinte egyeduralkodó megoldássá vált a telefonhálózatokban.

Korunkban az egyre komolyabb "elektromos szmog" és megnövekedett igények, újabb és újabb fejlesztéseket követeltek, így egyre kiválóbb tulajdonságokkal rendelkeznek az újabb típusok, egyre szélesebb körű alkalmazást, és nagyobb átviteli sebességet biztosítva.