MTP és MPO csatlakozók
Több, akár 72 optikai szálat is kezelő csatlakozó, mely a kereskedelmi forgalomban található legnagyobb számú szál közvetlen összekötésére alkalmas. Leginkább nagyobb adatközpontokban történő használatával lehet találkozni. Elterjedése nem jósolható egyhamar a hétköznapi rendszerek területén.
Az MTP a „US Conec Ltd” bejegyzett termékvédjeggyel ellátott MPO típusú csatlakozója.
Terepen nem szerelhetőek, mivel a szálakat nagyon precízen kell belecsiszolni, ezért csak előregyártott kábelek végén találkozhatunk vele.
Négyféle kialakítása lehet, az egyiknél két tüske áll ki a csatlakozóból, a másikon pedig két vájat található, illetve a „key” helyzete is lehet alul vagy felül. Egymáshoz való csatlakozáskor ezek segítik a szálak érintkezését, továbbá szükséges egy adapter is, amely biztosítja a csatlakozókat, hogy ne csússzanak szét.
Léteznek olyan csatlakozók, amelyeket lehet változtatni, hogy éppen vájat legyen rajta vagy tüske, illetve a „key” helyzete is változtatható.
MM esetében a kerámia egyenes, de a SM esetében ferde, az APC-s csatlakozókhoz hasonlóan 8°-os szöget zár be.
Két fajtájával találkozhatunk az előregyártott MPO csatlakozóval ellátott kábeleknél: a kábel mindkét végén MPO csatlakozó vagy egyik végén MPO a másikon pedig több külön szál, egy szálas csatlakozókkal. MPO-MPO kábeleket általában gerinchálózatnál vagy párhuzamos kábelezésnél, az osztóval rendelkezőket pedig tesztelésnél vagy eszközökhöz való csatlakozáskor használják.
Létezik kültéri felhasználásra, tömítővel rendelkező változat is.
A csatlakozóban 1-12-ig vannak számozva és színezve a szálak (TIA-598 szabvány szerint). A szabványos kábelezésnek 3 típusa van: ’A’, ’B’ és ’C’.
Az ’A’ típusnál az 1-es szál az 1-es helyen helyezkedik el mindkét csatlakozóban, ez az egyenesen átmenő kábel.
A ’B’ típusnál a sorrend meg van fordítva, az 1-es szál a 12-es helyen, a 12-es szál az 1-esen, stb. helyezkedik el. Ezt a kábelt a 40G-s párhuzamos optikai hálózaton használják.
A ’C’ típus 6 párra van osztva, és páronként van felcserélve. Az adó és vevő eszközök ilyenkor osztókon keresztül duplex patch kábelek kötik össze.
Kihívások a csatlakozó tesztelésekor:
• kevés olyan műszer van, amely a több szálas csatlakozók veszteségeit képes tesztelni. Ajánlott használni őket, mert időt takaríthatunk meg velük,
• az MPO csatlakozók többfélék lehetnek, ezért nehéz megtalálni a következetesen megfelelő mérőkábelt,
• nem bírja a többszöri csatlakozást, így mérőkábelként hamarabb tönkremehet,
• nehéz tisztítani,
• a legtöbb MPO csatlakozóval rendelkező kábel OM3 vagy OM4-esek, amelyeket nagy sebességű helyi MM hálózatokhoz használják. Ezek a rendszerek alacsony teljesítménnyel működnek, általában <2dB, ezért a méréseknek pontosnak kell lenniük.
Az MPO csatlakozók nagyon érzékenyek a szennyeződésekre. A kerámiákat nehéz megtisztítani és mikroszkóppal megvizsgálni. A legtöbb mikroszkóphoz nincs MPO adapter, amelyikhez pedig van, azzal egyszerre csak egy részt tudunk megvizsgálni, mivel ezek általában egy szálas csatlakozókhoz használhatóak, léteznek kifejezetten ehhez a csatlakozóhoz kifejlesztett mikroszkópok is.
A legtöbb száraz tisztító csak a tüskék között képes a szennyeződést eltávolítani, ezért azok felgyűlhetnek, így problémák merülhetnek fel a pozicionálásnál, emiatt különösen figyeljünk oda a porvédők használatára és a csatlakozók pozicionáló elemeinek tisztán tartására is.
OTDR-el való mérés esetén használjuk a műszer által beállítható legkisebb tesztelési impulzust a maximális felbontáshoz, mivel a „ghost”-ok problémát jelenthetnek a rövid kábeleknél, amelyen sok visszaverődési esemény fordulhat elő. Mérésnél használjunk launch kábelt, amely hosszabb mint a mérendő és fogadó kábel.
Kapcsolódó linkek